|
|
|
A földközi-tengeri Menorca szigetén szétszórt, T-formájú, rejtélyes emlékművek nagy valószínűséggel a gyógyítás helyszínei voltak - állapította meg egy brit régész-csillagász, aki a bronzkorszakból származó emlékművek elhelyezkedését tanulmányozta.
Népszabadság • Munkatársunktól • 2008. július 23.
Az utóbbi évtizedek legnagyobb jelentőségű prosztatarák-ellenes hatóanyagáról számolt be a BBC a Clinical Oncology Journal című lapra hivatkozva.
Angliában évente tízezer férfi esetében diagnosztizálják a prosztatarák agresszív változatát, amit jól jellemez, hogy a kemoterápiás kezelésre reagáló betegek esetében is csak tizennyolc hónap a várható túlélés. Ezért hatalmas jelentőségű az abirateron nevű anyag, amely a kemoterápiás kezelésekre nem reagáló betegek több mint nyolcvan százalékát is hatékonyan gyógyítja. Az abirateron jótékony hatásának hátterében az áll, hogy a rákos sejtek működésében elsődleges fontosságú hormonok termelését, áramlását blokkolja. Világszerte jelenleg 1200 beteget kezelnek vele, az év végéig újabb pácienseket is bevonnak a kísérletekbe. (Az MTI szerint évente 680 ezer férfinál diagnosztizálnak prosztatarákot világszerte, közülük 220 ezernek a halálát okozza a betegség.)
A hippik gyógyszere
A háború azonban ebben a kérdésben is változást hozott: 1944-ben a LaGuardia-jelentés arról számolt be, hogy a korábbi kutatásokkal ellentétben a marihuána nem okoz erőszakot, eszméletlenséget vagy szexuális bűncselekményt, mégcsak nem is vezet függőséghez.
Az ENSZ már nem volt ilyen megengedő: 1961-es droglistáján a cannabis az opiátokkal és a kokainnal került egy helyre, mivel "kemény addiktív hatása van" és veszélyt jelent a közegészségre. Csak az orvosi és tudományos használatát engedték, és a korábban már ismerttté vált Anslinger részvételével működő WHO bejelentette: a cannabisnak nincs a modern gyógyászat számára értéke, és 25 év múlva el fog tűnni.
A bolygó legveszélyesebb kábítószere
Az arab kereskedők a mind divatosabbá váló hasis-lázat kihasználva nemsokára Ázsia összes piacát elárasztották az új növénnyel, a középkori Európát pedig először Marco Polo tudósította az arab őrületről. A kereskedők mindenhová eljutottak, így magától adódott, hogy az Újvilág is hamar melegágya lett a gyógyászati kábulatnak: 1549 körül angolai rabszolgák cannabist vittek magukkal Brazíliába, ahol gazdáik megengedték, hogy a cukornád közé ültetve neveljék fel, majd az aratások közti szünetekben szabadon szívhassák azt.
1606-1632 között a legelső amerikai brit és francia kolóniákon is megjelent a kender - aminek nagyon fontos szerepe volt a brit gyarmatbirodalom fejlődésében -, ám a 17-18. században az ópium népszerűségben ekkor még felülkerekedett a hasison. A cannabist a tudomány is feldezte: 1753-ban Carl Linnaeus a Cannabis sativa nevet adta a növénynek.
